Sok rosszat tettem már életemben, és hiszem, most a sors visszaadja megint, amit megérdemlek. Lassan megint összeomlok. Miért akar most hirtelen mindenki engem? Kiakasztanak. Nem vagyok senki. Semmi jó. Velem nem érezheti senki jól magát. Megint volt egy "hibám", csak nem bánom. Talán lesz belőle valami. Nagyon jó lenne. Kihozna a sötétségből. Megmentene. 3 napja a sírással küszködök. Nem bírom már sokáig. azt hogy tettessem, hogy minden rendben. Meg amúgy is kemény vagyok. Mert ez nem igaz. Gyenge vagyok. Nagyon. Magamban szeretnék lenni. Senki se érti. Végre van, kikkel lennem. Akik semmit nem várnak el tőlem. Fura. Hobbim is lett. Kezdem a testemet is elfogadni. A lelkem mégis romokban hever. Nagyon fáj. Legjobb lenne meghalni. Nem tudom miben reménykedem. Hátha egyszer vége lesz... 

Megosztás a facebookon

nem is tudom mit írjak. eltelt a hétvége. ugyanolyan volt mint a többi, csak ki is faggattak, h waccapp janival. elég kínos volt, mint szokott. a kis állatkáim rendben vannak, egészségesek. el kéne kezdeni a hf-met megcsinálni, meg tanulni is egy kicsit. még most se tudok itt aludni. alig tudtam 10ig aludni. hideg van és gecire fúj a szél. nincs is kedvem kimenni a lakásból. hát még el a suliba egy retard órára... jános is az agyamra megy. még most is. kész haszon volt szakítani. de legalább tegnap visszakaptam a csodálatos fekete magassarkúmat :3 már nagyon hiányzott. 

Megosztás a facebookon

a tegnapi napom durvára sikerült, azért is nem vagyok jelen pillanatban minden peremmel elszámolva :) szal tegnap suli után benéztem jani sulijába hagyőre... ez egy amolyan egyetemi rendezvény, ahol sokat kell inni. pont erre volt szükségem h bátorságom legyen egy kis édes nedűtől. közben régi ismerőseimmel is beszéltem, volt szerelmem is dobott egy pacsit. már nem tudom mit láttam benne, hogy egyáltalán miért is tetszett. ő se tökéletes... egész végig, ameddig ott voltam, még amikor aznap először találkoztunk se volt egy csók se semmi. fura is volt. de azért jó volt, hogy nem kellett magam akkor színlelni. nagyon berúgtam elég hamar. amikor kezdett sötétedni viktort is behívtam, elmondtam neki, mi a szitu, és hogy szerinte mit csináljak. elég tanácstalan volt, szal az i-re a pontot jani durvasága adta meg, amikor erősen, erőszakosan megakart csókolni. utálom ha rámakarnak terhelni egy olyan dolgot, amit én nem akarok. kis idő elteltével, amikor már úgy gondoltam h nem érzem jól magam, vagyis már túl ittas voltam, félrehívtam, és azt mondtam neki, hogy nem akarom folytatni. elsőnek nem értette mit, elmondtam neki h a kapcsolatunkat. nem volt se ideges, se feldúlt. farkasszemet néztünk. aztán a kijárat felé mutatott, h menjek. nem kellett több, mentem is. otthon szobatársaimat faggattam mi részegen, h szerintük jól döntöttem-e. nem emlékszem, hogy miket mondtak. igazából nem is érdekel. figyelmet akartam, az megnyugtatott. úgy érzem, h nem tartozom közéjük. vagy hogy nem szeretnek. lehet azért mert ritkán érdeklődök felőlük őszintén... mindegy, ez megtörtént. kajálás után, kb 9 körül már aludtam. mint a bunda. 3kor keltem arra, hogy én ki vagyok pihenve, valamit kéne csinálni. csak az nem olyan egyszerű, ha egy másik személlyel laksz egy szobában. szal próbáltam csendben lenni és visszaaludni. reggel suliban kaptam először janitól kérdéseket, hogy tényleg komolyan gondoltam, meg h végleges-e, beszélünk-e még stb. mindre igen volt a válasz. én nem utálom őt. csak nem kívánom. úgy szeretem, mint egy barátot, úgy ahogy megismertem, akkor barátok voltunk egy csomó ideig. addig problémáim se voltak. igen, akkor is kiakasztott, de akkor nem beszéltünk ennyit, nem találkoztunk ennyit, nem érdekelt annyira. hosszútávon nem lehet bírni a birka nyugalmasságát. engem ez megöl. sose tudnék ilyen lenni. kb magamat feltudom húzni 5 mp alatt. őt meg az se húzta fel annyira, hogy egy fiúval kekeckedtem a szeme láttára. sztem sose fogok ilyen kaliberű sráccal sokáig lenni. főleg h semmi közös nem volt bennünk, mostanában csak a hibákat kereste amúgy is bennem. most itthon itthon vagyok mellesleg. a saját ágyamban. kb 3 hete nem feküdtem benne. lusta voltam feljönni ide. meg beteg is voltam. de most nagyon jó benne feküdni. megnyugtató, puha és lila. szép álmokat.

Megosztás a facebookon

rájöttem mire van szükségem: célra. ki is találtam mi legyen az, és rengeteg időt kell beleölnöm majd, hogy teljesítsem. sajnos mindent abbahagyok egy idő után, mert halál unalmassá válik számomra. de a jövőmre nézve ez fontos lehet. hacker akarok lenni! és ez baromi sok meló. nem lesz elég a főiskola/egyetem... gondolkoztam a másik dolgon is, senkivel nem tudtam ma se beszélni róla, ez a hátránya annak h nincsenek barátaid. mondjuk ma pont az egyikkel lógtam, elmentünk állásbörzére. elég tanulságos volt. mindenhol az it... angolul mindenképpen tudni kell. valahogy meg kell tanulnom, mert irtózatosan gáz lesz, ha nem. visszatérve, ha valakit kiismersz, megunsz, akkor a hibái máris nem olyan vonzóak, nem akarod eltűrni, nem akarod magadat rajta felcseszni, mert szerelem nélkül már nem ugyanaz az egész. nincs hajtóerő, nincs amiért. szal valszeg vége lesz a kapcsolatomnak. nem is hiányzik, nem akarok vele lenni, akkor meg kell csókolni, vagy lefáraszt azzal h érthetetlen, vagy a senkitnemérdekel témáit meséli... amihez tényleg lehetetlen hozzáfűzni valamit is. valahogy az elején éreztem h nem kéne ezt... de azért fél év alatt volt pár szép pillanatunk is. szépnek szép, optimálisnak az volt, csak a tűz meg az illeszkedés hiányzik. nem tudom, hogy mondom el neki. talán már érzi is. amióta a pestre költözés volt, azóta nem is voltunk egymásnál vidéken. nem is baj. egyszerűen most már, hogy tudom, hogy nem is szeretem, nem tudnám elviselni a nővérének a kisbabáját. alapból utálom a gyerekeket, el is tudtam viselni, meg elvoltam vele addig, amíg rózsaszín köd etc. ilyenkor minden megváltozik.

Megosztás a facebookon

valamiért mindig elkezdem, újra és újra, amikor valami bántja a lelkem. újra egyedül vagyok és a barátomat se szeretem, azt hiszem. éreztél már úgy, hogy a barátodat, akivel amúgy már több mint fél éve együtt vagy, szexuálisan nem kívánod, sőt, undorodsz tőle?! ez mégis mi a fasz? szörnyen érzem magam és meg se tudtam még beszélni ezt az egészet senkivel. nagyon régen nem hallgattam csak úgy zenét... mindig utazás közben szoktam, mikor egyedül vagyok. de most valami nagyon nincs rendben velem. meg akarok változni megint, teljesen. elkorcsosítottam magam az utóbbi 2 évben, most szeretném visszakapni azt aki voltam akkor. nem lesz könnyű. nehezen barátkozom. új fősuli és még senkit se ismerek kb. 2 fiúval beszéltem össz-vissz meg egy nyomi csajjal. nem túl sok. mostanában kolbival talizgatok, nem tudom miért érdeklem most hirtelen, de valszeg csak a barátnőjét akarja féltékennyé tenni. leszarom, addig se unatkozom. nincs most semmi, amivel most teljes mértékben eltudnám foglalni magamat. lehet most ezzel a bloggal minden megváltozik, van pár ötletem, de ha nem jövök rá, h a dizájnt h lehet megváltoztatni, akkor hamar elmegy ettől a felülettől a kedvem... mostanában nem vagyok túl kreatív, úgy kb 5-7 éve tart ez, de ennél azért jobb vagyok, mint ez a sablon. majd kitalálom. de most alig látok, főleg ezeket a nyomorult kis betűket. lassan vak leszek... főleg egy 12 órás nap után. el kéne kezdeni tanulni is... majd... holnap talán :) puszpá

Megosztás a facebookon