rájöttem mire van szükségem: célra. ki is találtam mi legyen az, és rengeteg időt kell beleölnöm majd, hogy teljesítsem. sajnos mindent abbahagyok egy idő után, mert halál unalmassá válik számomra. de a jövőmre nézve ez fontos lehet. hacker akarok lenni! és ez baromi sok meló. nem lesz elég a főiskola/egyetem... gondolkoztam a másik dolgon is, senkivel nem tudtam ma se beszélni róla, ez a hátránya annak h nincsenek barátaid. mondjuk ma pont az egyikkel lógtam, elmentünk állásbörzére. elég tanulságos volt. mindenhol az it... angolul mindenképpen tudni kell. valahogy meg kell tanulnom, mert irtózatosan gáz lesz, ha nem. visszatérve, ha valakit kiismersz, megunsz, akkor a hibái máris nem olyan vonzóak, nem akarod eltűrni, nem akarod magadat rajta felcseszni, mert szerelem nélkül már nem ugyanaz az egész. nincs hajtóerő, nincs amiért. szal valszeg vége lesz a kapcsolatomnak. nem is hiányzik, nem akarok vele lenni, akkor meg kell csókolni, vagy lefáraszt azzal h érthetetlen, vagy a senkitnemérdekel témáit meséli... amihez tényleg lehetetlen hozzáfűzni valamit is. valahogy az elején éreztem h nem kéne ezt... de azért fél év alatt volt pár szép pillanatunk is. szépnek szép, optimálisnak az volt, csak a tűz meg az illeszkedés hiányzik. nem tudom, hogy mondom el neki. talán már érzi is. amióta a pestre költözés volt, azóta nem is voltunk egymásnál vidéken. nem is baj. egyszerűen most már, hogy tudom, hogy nem is szeretem, nem tudnám elviselni a nővérének a kisbabáját. alapból utálom a gyerekeket, el is tudtam viselni, meg elvoltam vele addig, amíg rózsaszín köd etc. ilyenkor minden megváltozik.

Megosztás a facebookon